Klinikai Központ

Debreceni Egyetem

Szoborpark

A DEBRECENI KLINIKAI SZOBORPARK

Példaképül szolgáló jeles debreceni
orvos-professzorok megörökített emlékei
Bevezetés: Miért állítunk szobrokat?

A hagyományápolás minden emberi közösség jellemzője. Ez értelemszerűen igaz az évszázadok óta egyik legjelentősebb szellemi műhelyre, az egyetemre. A hagyományápolás — és egyben tiszteletadás — legközismertebb módja a szoborállítás példaképül szolgáló jeles, iskolateremtő személyiségeknek közösségi térben.
A példakép olyan ember, aki munkájával, teljesítményével a közösséget szolgálta, jellemével, karizmájával több generáción át pozitív hatással van a közösség tagjaira. A példakép „nem állítható elő" (mint ahogy erre vonatkozó kísérletet többször is láthattunk a történelemben), mert az ilyen „műtermékek" „életideje" és pozitív hatása minimális. Az igazi példakép nem bálvány, hanem tudományos, oktatói, gyógyítói, vezetői tevékenysége, társadalmi hatása és emberi magatartása alapján mérce egy igényes ember számára.
A Debreceni Orvostudományi Egyetemen (a DOTE-n), és különösen a jogutód intézményben, az Debreceni Orvos- és Egészségtudományi Centrumban (DEOEC) intenzív hagyományápolási tevékenység indult el (a „Méltó emlék a múltnak, hagyomány a jövőnek" program keretében). Díjakat alapítottunk (Went István-, Krompecher István-, Kettesy Aladár-, Fornet Béla-, Elischer Gyula-díj), monográfiák jelentek meg „A debreceni orvosképzés nagy alakjai" sorozatban (eddig 27 kötetet publikáltunk), és 2004-ben a DEOEC Tanácsa Fésüs László centrumelnök — akinek igen jelentős szerepe volt a hagyományápolásban — javaslatára elfogadta a szoborpark létrehozását. Szoborbizottság jött létre, amelynek feladata az volt, hogy szakemberek és az illetékes intézetek, klinikák véleménye alapján javaslatot tegyen azon személyekre, akik méltónak bizonyultak arra, hogy mellszobrukat elhelyezzék a szoborparkban. A szoborparkban eddig 11 szobor található. Meg kell azonban említenünk, hogy számos intézet és klinika falán vagy épülete előtt emléktáblák, domborművek, vagy szobrok őrzik egy-egy kiváló ember emlékét. Írásunkban a szoborparkban eddig felállított 11 szobor modelljéül szolgáló nemzetközileg elismert, példaadó tanítómestert, valamint még további három szobrot kapott kiváló professzort említünk meg, akikről monográfia jelent meg. Tesszük mindazt annak érdekében és reményében, hogy példájuk még szélesebb körben sugározzék, hogy minél több érdeklődő szem és figyelem irányuljon rájuk, és hogy ez a nemes akció — a szoborállítás — mihamarabb folytatódjék, mert az igényes, gondolkodó, tanulni vágyó embereknek mindig szüksége van példaképekre, a jó üzeneteket hordozó múltnak a jobb megismerésére.
A szobrok által megjelenített jeles professzorok szobrainak és életpályájának rövid ismertetése
A szobrok a Debreceni Egyetem Klinikai Központjának területén állnak. Közülük 11 szobor a szoborparkban (a Központi épület és a műszaki épület között), egy szobor (Fornet Béla) a Belgyógyászati Intézet A épülete előtt, egy (Kenézy Gyula) a Szülészeti Klinikával szemközt, a Kenézy-villa (ma Orvostörténeti Gyűjtemény épülete) előtt, egy pedig (Kovács Ferenc) a Szülészeti Klinika előtt látható.
Az ismertetésben megadjuk a szoborállítás évét, a szobrot készítő művész nevét, „A Debreceni orvosképzés nagy alakjai" monográfia sorozatban megjelent releváns monográfia adatait, a cikkünkben a szobrot bemutató ábra sorszámát, majd ismertetjük az illető professzor néhány fontos életrajzi adatát.
Dr. Kesztyűs Lóránd

Dr. Kesztyűs Lóránd

Kesztyűs Lóránd (1915-1979)
2008, Györfi Sándor
Dr. Csaba Béla: Dr. Kesztyűs Lóránd, 20. kötet — 6. ábra.
1938-ban szerzett orvosi diplomát Debrecenben. 1934-től dolgozott az Élettani és Általános Kórtani Intézetben. Itt kezdte Went István professzornál immunológiai tanulmányait. 1943 -ban magántanár, 1945-től adjunktus az Élettani Intézetben. 1947-ban az újonnan létesített Kórélettani Intézet igazgatója. Intézetét a kísérletes immunológia nemzetközileg elismert központjává fejlesztette. Számos közleményt, két könyvet és 15 könyvfejezetet írt. „Kórélettan" c. tankönyve öt kiadást ért meg. Életvidám, jó humorú ember volt. Kitűnő előadókészsége miatt a legkedveltebb professzorok közé tartozott. Létrehozta a Magyar Immunológiai Társaságot, melynek örökös elnökévé választották. 1967-ben az MTA levelező, majd 1970-ben rendes tagjává választotta. Több szakmai társaság elnöke és tagja volt. 1950-52 között az orvosi kar dékánja, majd az öná17 lóvá vált Debreceni Orvostudományi Egyetem rektora több ciklusban (19591963, 1967-1973). Több rangos kitüntetést kapott, ezek közül kiemelendő az Állami Díj (1978).
Dr. Petrányi Gyula

Dr. Petrányi Gyula

Dr. Jeney Endre

Dr. Jeney Endre

Dr. Went István

Dr. Went István

Dr. Kettesy Aladár

Dr. Kettesy Aladár

Dr. Endes Pongrác

Dr. Endes Pongrác

Dr. Krompecher István

Dr. Krompecher István

Dr. Sántha Kálmán

Dr. Sántha Kálmán

Dr. Tankó Béla

Dr. Tankó Béla