Kenézy Gyula Hajdúszoboszlón született 1860. január 4-én. Édesapja Kenéz János (hogyan és mikor került az „y” a név végére, nem tudjuk) szabó mester, édesanyja Debreceni Zsuzsanna szülésznő volt. Iskoláit Hajdúszoboszlón, Késmárkon és Debrecenben végezte.
Orvosegyetemi tanulmányait Budapesten folytatta. Előbb Michalkovich professzor anatómiai intézetében dolgozott, utána felvételt nyert az I. sz. Szülészeti Klinikára. Kézmárszky professzor, a klinika igazgatója hamar felismerte a fiatal orvos tehetségét és szép karrierrel biztatta. Kenézy azonban úgy gondolta, hogy nagyobb szükség van a Hajdúságban az orvosi munkájára és szervezői képességére. Visszatért, Debrecenben telepedett le és minden igyekezetével, személyi kapcsolatait is igénybe véve az orvosi és szociális ellátás fejlesztésén munkálkodott.
Volt körzeti orvos, kerületi főorvos, városi tisztifőorvos, a Debreceni Közkórház főorvosa és igazgatója, a Bábaképezde igazgatója. Már ezekben a tisztségekben kiemelkedő eredményeket sikerült elérnie. Felépíttette az akkori idők egyik legkorszerűbb Bábaképző Intézetét, benne a város „központi laboratóriumával”, megvalósította a csecsemő-védőnőképzést az országban elsőként, és létrehozta a súlyos igényeket kielégítő ún. szegényházat.
Már ezekben az években nagy tekintélynek örvendett. A Debreceni Képes Kalendárium 1912-ben a következő szavakkal köszöntötte Kenézy főorvost: „Városunk közönsége tisztelettel veszi körül Kenézy Gyula nemes egyéniségét, és benne városunk egyik legértékesebb munkaerejét becsüli. Legyen élete továbbá is áldásos, és hasznos és érje meg eszméinek győzelmét minden vonalon.”
További tevékenységével elsősorban az Egyetem és ezen belül az Orvoskar megvalósításáért küzdött és harcolt.
Hogy milyen nagy tekintélye volt az egyetem megszervezésében, jól bizonyítja Kettesy Aladár szemészprofesszor egyik nekem írott levele, amelyben a következőt írja: „...ő olyan hatalom volt Debrecenben, akinek tudta nélkül egy hajdu kabátjának a gombját se lehetett felvarrni”.
Ő volt az egyetem első rendkívüli tanára (1908), az Egyetemi Állandó Bizottság elnöke (1908), a Debreceni Tudományegyetem első nyilvános rendes tanára (1914), az Egyetem dékánja (1918 - 1919), prodékánja (1919 - 1920), a Debreceni Egyetem rektora (1920 – 1921), prorektora (1921 – 1922), a Szülészeti Klinika első igazgató professzora (1916-tól, kezdetben még a Bábaképző Intézet épületében), az Egyetem díszdoktora (1924). Feladata volt a Szülészeti Klinika szakmai tervezése, felszerelése, a munka beindítása (1927. szeptember).
Őszinte csodálattal tölt el bennünket, hogy mindezen munkái mellett szakkönyveket is írt „Háború és sebgyógyítás” „Betegápolás”, „Nőgyógyászat dióhéjban” címmel.
Arról is meg kell emlékezni, hogy igazi polihisztor volt. Kitűnő minőségű hegedűket készített, ismerte a könyvkötészetet, a meghibásodott zongorát szétszedte, majd felújítva ismét használhatóvá tette, de távcsövet, villamos gépeket, sőt rádiót is konstruált. Hozzáértő véleményt fogalmazott meg a tiszai hajózás fejlesztéséről, a hajóépítés számos kérdéséről. Elismert szakértője volt a jogászatnak és szaktekintélynek fogadták el a növénytan és az állattan több kérdésében. Korabeli leírásokból tudjuk, hogy a klinika számára első alkalommal úgy vásárolt röntgen készüléket, hogy előtte külföldön, gondosan tanulmányozta a gép működését. Arról is van feljegyzés, hogy a Bábaképző Intézet meghibásodott áramfejlesztő telepét saját kezűleg javította meg, miután a „szakemberek” nem találták meg a hibát és a megoldást. Örömet talált a fotografálásban és jól ismerte a színes fényképezés technikáját, alkalmazását. Szerette az irodalmat és a képzőművészetet. Vendégszeretettel tüntette ki a Debrecenben megforduló művészeket és házában rendszeres volt a művészek találkozója a város és az egyetem prominens személyiségeivel.
A képviselőház Közoktatási Bizottsága már 1883-ban elhatározta, hogy az akkori meglévő két egyetem (Budapest, Kolozsvár) mellett egy harmadik és egy negyedik egyetemet létesít. 1912-ben törvénytervezet született arról, hogy a harmadik egyetemet Debrecenben építik meg, de orvosi fakultás nélkül.
Kenézy azonban meggyőzte Debrecen akkori vezetőit az orvosi fakultás szükségességéről és a város, jelentős áldozatokat vállalt az orvoskar érdekében:
Felajánlott 112 hold földet a Nagyerdő területéből, továbbá a Bábaképezde és a Kórház épületeit, klinikai osztályonként 5000 aranykoronát, továbbá 12 intézet, egy központi épület és a kazánház felépítését.
Ezek ismeretében jogosnak tartjuk Kenézy indulatos levelét a minisztériumhoz:
„Az egyezség szerint Debrecen nem megkapta, hanem megvette az egyetemet.”
1908-ban Állandó Egyetemi Bizottságot hoztak létre Kenézy Gyula elnökletével.
A minisztérium és az országgyűlés látva Debrecen város páratlan áldozatkészségét és a vezetők kitartó utánajárását, 1912. július 7-én végleges törvénytervezetet fogadott el az egyetem létesítéséről. A tervezet egy bekezdése csalódást okozott, miszerint az orvoskar „fokozatos fejlesztés elve alapján” állítandó fel. A törvény Ferenc József császár aláírásával 1912. július 11-én jelent meg.
A tervezési munka Korb Flóris építészmérnök irányításával 1912 végén kezdődött. Kenézyt 1914-ben kinevezték a négyfakultásos Debreceni Tudományegyetem első nyilvános rendes tanárává, és később az ő javaslatára nevezték ki az orvoskar első professzorait.
Egy évvel később a minisztérium Kenézyt az építkezés miniszteri biztosává nevezte ki, igen nagy hatáskörrel. Megbízták az orvoskari telep tervezési, építési munkáinak felügyeletével, irányításával. Idézet a távlati terveit világosan megfogalmazó egyik írásából:
„Megállapodtunk, hogy az összes intézeteket rövid időn belül egységes terv szerint felépítjük. Mind a négy kart egy telepen helyezzük el. Így a másik három kar hallgatói is állandóan érintkezve az orvosi meg a természettudományi karok tanulóival, megismerik a most uralkodó természettudományos alapon álló világbölcseletet is. Megvalósítani kívánjuk, hogy a tanár minél intenzívebben érintkezzék a hallgatókkal meg természetesen a segédtanító személyzettel is. Hogy ez lehető legyen, a tanárok lakásait is az egyetem telepén kívánjuk elhelyezni. Önként érthető, hogy az egyetemi telepen létesíteni kívánunk minden olyan intézményt, amely a hallgatók testi és szellemi nevelését szolgálja. Ezért építünk sporttelepet is. Ilyenformán a Nagyerdőre egy ki eszményi várost tervezünk”.
Az orvosi fakultás megalakulásakor (1918. október 19.) jegyzőkönyvben örökítették meg a következő véleményt: „A debreceni egyetem orvosi karának mai megalakulása legfőbbképpen Kenézy Gyula őméltósága fáradhatatlan munkásságának köszönhető, mely lehetővé tette, hogy minden nehézség dacára a háború közepette is megvalósuljon a magyar kultúrának ez a vívmánya”.
A felvételi épület 1918 nyarán elkészült, a központi gépház, a mosóház, a konyha és több klinika épülete is tető alatt volt, de a háborút követő súlyos gazdasági helyzetben a munkálatok a tervezettnél lassabban haladtak. A folyamatosan elkészült épületekbe 1923 – 1927 között költöztek be a klinikák és az elméleti intézetek.
A hivatalos szervek és az egyetem vezetői 1924-ben Kenézy professzort fáradhatatlan és sikeres munkájának elismeréseként az Egyetem díszdoktorává avatták a Kollégium dísztermében.
Idézetek az ünnepélyes eseményen elhangzott beszédekből:
Orsós Ferenc rektor: „Hogy e hatalmas alkotás a súlyos csapásoktól látogatott nemzetünk jelen szomorú korszakában megvalósulhatott, ezt nagyrészt Kenézy Gyulának köszönhetjük”.
Belák Sándor dékán: „És amikor íme, meghajolunk parancsoló, alkotó egyéniséged előtt, üdvözlünk… és azt kívánjuk, hogy Te alkossál továbbra is. Alkossál karöltve fennkölt társaiddal, akiknek baráti kezét szorítva megalkottátok azt, aminek már ma is Európa csodájára jár”.
A Szülészeti Klinika épületében 1927 szeptemberében kezdődhetett meg a gyógyító, oktató és tudományos munka. A klinikával szemben a professzori lakás, a Kenézy villa néhány hónappal korábban készült el. A Debreczen c. újságban a következőket olvashatjuk: „Ahogy elhagyja a látogató a klinikát, szemben találja magát Kenézy professzor új lakásával. A sors kegyes volt a tudós professzorhoz, akinek megadatott az, hogy évtizedek fáradalmának, harcának gyümölcsét, évtizedek álmainak álmát kőbe faragva láthatja – a nap minden órájában: a debreceni egyetem szülészeti klinikáját”. Sajnos, a sors nem kegyes, hanem nagyon is kegyetlen volt Kenézy professzorhoz, szomorú és tragikus évek következtek.
Súlyos betegség, gégerák támadta meg, ami rövid idő alatt úgy elhatalmasodott, hogy tracheostomiát kellett végezni. A műtét a Szülészeti Klinika I. műtőjében történt. A professzor felesége a műtő előterében izgatottan és reménykedve várta az operáció sikeres befejezését. Egyik pillanatban a műtőből kilépett valaki és szinte öntudatlanul azt mondta, hogy a professzor úr meghalt. A feleség kétségbeesve hazaszaladt és a lakásukban gyógyszerekkel öngyilkosságot követett el. Már menthetetlen állapotban találták, amikor tudatni akarták vele, hogy a férje nem halt meg, az élesztés sikerrel járt.
A professzor az egyre súlyosbodó betegsége miatt nyugdíjba kényszerült és kiköltözött a villából a Poroszlay úti kis házukba.
Árvay Sándor kezdő orvos, a későbbi professzor 1930. őszén meglátogatta a professzort, és a látogatásról a következőket írta: „Ott ült szegény Kenézy professzor szép kis kertjében, karosszékében, s mellette feküdt szép magyar komondor kutyája. Életemben akkor láttam először elérzékenyülve, amikor kezét kutyája fejére tette, s tőlem búcsút véve alig hallható hangon suttogta könnyekkel a szemében: látod, a Bodri megmaradt nekem, ő mellettem van s ő nem is fog elhagyni soha”. – „Így élte szörnyű csapások súlya alatt életének utolsó esztendejét, így halt meg magányosan, mindenkijét elveszítve, mindenkitől elhagyatottan az az ember, aki egész életét másoknak szentelte”.
1931. november 26-án halt meg.
Előbb az ősi Kollégium dísztermében ravatalozták fel. Az egyetem nevében Neuber Ede rektor mondott búcsúbeszédet. „Mély szomorúsággal szíveinkben álljuk körül ezt a koporsót…”, „Aranybetűkkel írtad be nevedet Debrecen város történetébe…”, Az orvosi fakultás nevében Dr. Bodnár János dékán búcsúzott: „…Íme megvalósult szép terved és most gyönyörködhettél volna benne. Ravatalodat könnyező szemekkel álljuk körül…”
A következő napon a Nagytemplom előcsarnokában ravatalozták fel, majd ezrek és ezrek kísérték a Szent Anna utcai temető felé. A sírnál, a koporsó mellett Kovács Ferenc professzor, a tanszéki utód búcsúzott. „A Te jótékony munkád gyümölcsét élvezzük most…ígéretet teszek, hogy az az intézet, amelyet átvettem, emlékedet híven őrzi”. Dr. Belák Sándor egyetemi tanár az Országos Orvosszövetség, Dr. Probstner Arthur a volt tanítványok nevében búcsúzott.
Joggal merül fel a kérdés, hogy kap-e kellő megbecsülést az utókortól és hogyan él Kenézy professzor emléke.
A Debreceni Orvosegyesület 1934-ben Kenézy emlékülést rendezett, ahol Probstner Arthur magántanár tartott emlékbeszédet.
A Debreceni Egyetem megalapításának 40. évfordulóján Kenézy Gyula emlékülést rendeztek a Szülészeti Klinika tantermében. Az ünnepi beszédet Árvay Sándor professzor, a Szülészeti Klinika igazgatója tartotta.
A professzori villában orvosi könyvtárt alakítottak ki, amit Kenézy Gyuláról neveztek el.
A Szülészeti Klinikán 1987. november 13-án, a Debreceni Tudományegyetem megalapításának 75. és a Szülészeti Klinika felavatásának 60. évfordulóján ünnepélyes megemlékezést rendeztek. Az ünnepség résztvevői elhatározták, hogy Kenézy professzor tiszteletére emléktáblát készíttetnek, amit a klinika épületében helyeznek el. Az emléktábla költségeit a klinika akkori és korábbi dolgozói magukra vállalták. – Az emléktáblát Hondromatidisz Rigasz szobrászművész alkotását 1988-ban a klinika igazgatója avatta fel. – Az alkalomra emlékérem is készült.
A Hajdú-Bihar megyei kórházat ünnepi ülés keretében Kenézy Gyuláról nevezték el 1987. november 4-én
A Szülészeti Klinika könyvtárában látható Pálfy József 1914-ben, még a Bábaképezdében készített nagyméretű festménye: Kenézy operál.
A klinika igazgatói szobájában Semmelweis és Kézmárszky képe mellett látható Kenézy portréja.
Hajdúszoboszlón utcát neveztek el róla.
Hajdúszoboszlón előbb időszaki, majd közel 30 éve állandó kiállítás emlékeztet a Bocskai Múzeumban Kenézy munkásságára.
Tisztelettel adózunk emlékének.
Az utóbbi időben a professzori villában orvostörténeti múzeumot és professzori klubot hoztak létre.
Dr. Lampé László: A debreceni orvosképzés nagy alakjai: Dr. Kenézy Gyula (szemelvények)
Az anyagokat gyűjtötte és szerkesztette Erdeiné Törőcsik Katalin.