Az előbb részletezett veszteségek is nagy terhet jelentenek társadalmunk számára, de a pandémia okozta legsúlyosabb veszteség a járvány legtragikusabb következménye az, amikor egy szeretett személyt veszítünk el a vírusfertőzés következtében.
A gyász rengeteg érzéssel jár együtt, amelyek sokszor oda nem illőnek tűnnek, esetleg természetellenesnek imponálnak, azonban fontos azt tudnunk, hogy ezek az érzések természetesek és egyik megléte sem jelenti azt, hogy valami nincsen rendben velünk.
Leggyakrabban fájdalom, szomorúság, vágyakozás az elhunyt után, üresség érzése, a dolgok értelmetlenségének érzése, harag esetleg düh az elhunyt felé, bűntudat az elhunyttal kapcsolatban, félelem, szorongás jelentkezik. Más, szintén gyakori tünetek is jelen lehetnek, mint például alvászavar, különböző fájdalmak, testi panaszok, az étvágy csökkenése vagy növekedése, az álmok gyakoriságának megnövekedése, sokszor az elhunyttal kapcsolatosan. Több esetben tapasztalhatunk ún. „mintha” élményeket: mintha hallanám az elhunyt hangját, mintha egy pillanatra látnám őt egy zsúfolt utcán. Ezek ugyan félelmetes lehetnek számunkra, de a gyász velejárói és teljesen normális részei annak.
A COVID idején bekövetkező halálesetek a legtöbb esetben váratlanul érnek minket, így nincs elég időnk felkészülni a veszteségre. Ezt a helyzetet tovább nehezíti, hogy a karanténszabályok miatt nem minden esetben lehetünk a haldoklóval, az elbúcsúzásra nyújtott lehetőségek igen korlátozottak. A temetések lebonyolítása is számos problémát okoz a gyülekezése korlátozások miatt. Szintén a korlátozások következményeként a gyász legnehezebb napjaiban sokkal inkább magunkra maradunk. Valamint a saját és más szeretteink megfertőződésétől való félelem is sokban nehezíti a gyászmunkát.
Jogosan merül fel a kérdés: hogyan is segíthetjük át magunkat a gyászfolyamatban?
Fontos, hogy ne legyünk egyedül az érzéseinkkel, gondolatainkkal! Beszéljünk minél többet, ne tartsuk magunkban ezeket a tartalmakat! Próbáljuk megfogalmazni a bennünk kavargó érzéseket akár szóban, akár írásban! Minél kevesebbet legyünk egyedül, keressük a kapcsolatot családunkkal, barátainkkal! Abban az esetben, ha a gyászunk már egy ideje fennáll, érdemes nem csak az aktuális érzelmekről, hanem arról is érdemes beszélnünk hogyan változtak érzéseink és gondolataink a gyász során.
Sokan azt gondolják, hogy csak fájóbbá teszi a gyászt, holott éppen ellenkezőleg: nagyon sokat segít, ha mesélünk az elhunytról és a vele való kapcsolatunkról másoknak. Kiemelt szereppel bír az elhunyt halálával kapcsolatos emlékek felidézése és az ezzel kapcsolatos érzések kimondása. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a legtöbb emlék nem a halálla, hanem az élettel kapcsolatos, tehát bátran meséljük az elhunyttal kapcsolatos emlékekről, eseményekről, boldog pillanatokról!
Nagyon gyakori a gyász során jelentkező bűntudat az elhunyttal kapcsolatban. Legyünk megértőek önmagunkkal szemben, nem szabad folyton ostoroznunk, kritizálnunk önmagunkat! Ha a bűntudattal kapcsolatos gondolatokon rágódunk hasznos lehet, ha elképzeljük mit mondana elveszített szerettünk ezekre. Azt is elképzelhetjük, mit mondana rá egy közeli barátunk, rokonunk, ismerősünk, bárki, aki közel áll hozzánk. Nem utolsó sorban azt is imaginálhatjuk, mit mondanánk mi valakinek, aki hasonló gondolatokról számol be.
A COVID kapcsán különösen gyakori, hogy nem tudunk megfelelően elbúcsúzni szeretteinktől. Ha sok elmondatlan búcsúgondolat van bennünk, érdemes ezeket papírra vetni, mintha levelet írnánk az elhunytnak. Szólítsuk meg a levélben! Írjuk le azokat a gondolatokat, amiket nem tudtunk neki elmondani, írjuk le, hogyan fogunk rá gondolni, milyen módon ápoljuk az emlékét. Leírhatjuk azt is, hogy vagyunk, mire gondolunk legszívesebben a vele együtt töltött időkből.
A legfontosabb, hogy adjunk magunknak időt! A gyászmunka változó hosszúságú lehet, érdemes azt elfogadnunk, hogy egy darabig az életünk része lesz. Különösen fontos, hogy odafigyeljünk magunkra!
A gyászmunkához elengedhetetlen, hogy odafigyeljünk önmagunkra és gondoskodjunk magunkról. Étkezzünk rendszeresen, legyen meg a napi 3x-i étkezés. Figyeljünk oda az alvásunkra! Mozogjunk rendszeresen!
Érdemes arról is szót ejtenünk, hogy mi az, amit ne tegyünk, amikor gyászolunk!
Egy szeretett személy elvesztése során sokszor felborul a napi rendünk, újra kell terveznünk a mindennapi teendőinket. Fontos, hogy ne kapkodjunk, ne vállaljuk túl magunkat, de azt is kerülnünk kell, hogy nem csinálunk semmit! Kerüljük az alkoholt, a dohányzást, vagy bármilyen káros szert! Ne húzódjunk vissza egy képzeletbeli csigaházba, keressük a minket támogató emberek társaságát! Ne hanyagoljuk el magunkat, még akkor sem, ha úgy érezzünk nincs értelme kiöltözni vagy rendbe hozni magunkat! Küzdjünk meg az elkerüléssel! Előfordul, hogy bizonyos helyeket, helyzeteket, embereket igyekszünk elkerülni, mert túlságosan is az elhunytra emlékeztetnek. Egy bizonyos idő után ez azonban akadályozhat minket és problémássá teheti a mindennapokat. Állítsuk fel az elkerült helyzeteket nehézségi sorrendbe, és tudatosan próbáljuk felszámolni az elkerülésüket úgy, hogy először csak a legkevésbé nehéz helyzetet vállaljuk fel, majd szép lassan haladunk a nehezebbek felé!
Mikor kérjünk külső segítséget, ha gyászolunk?
A legfontosabb válasz az, hogy amikor szükségességét érezzük. Mindemellett: ha a bűntudat érzése elhatalmasodik rajtunk, és már nem csak az elhunyttal kapcsolatosan érezzük, hanem az életben egyre több dolog kapcsán is; ha egyre sötétebben és negatívabban gondolunk a világra és saját magunkra; ha súlyos, vagy 1 hónapig nem szűnő alvászavarunk alakul ki; ha bármilyen betegség tünete jelentkezik rajtunk.
Amennyiben önsértéssel vagy öngyilkossággal kapcsolatos gondolataink alakulnak ki- ebben az esetben azonnal keressünk segítséget! Ebben az esetben fordulhatunk háziorvosunkhoz, a területileg illetékes pszichiátriai szolgálathoz vagy hívhatjuk a 116-123-as telefonszámot, 0-24 óráig ingyenesen, előtárcsázás nélkül (nem kell beírni, hogy 06 20, 06 30, 06 70, csak annyit, hogy 116-123).