Dr. Szodoray Lajos (Budapest, 1904. márc. 26. – Debrecen, 1980. nov. 24.)
Orvos, bőrgyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora
Budapesten avatták orvosdoktorrá 1928-ban. A budapesti Bőrgyógyászati Klinikán előbb gyakornoki, majd tanársegédi kinevezést nyert. 1943- tól adjunktusként 15 éven át vezette a klinika szövettani, majd öt éven át szerológiai laboratóriumát. 1949-ben nyert tanszékvezető egyetemi tanári kinevezést a Debreceni Tudományegyetem Bőr- és Nemi-kórtani Klinikájára. Felújította a kórszövettani laboratóriumot, majd szerológiai, fény, bakteriológiai, tbc, klinikai kémiai, allergológiai és andrológiai laboratóriumokat helyezett működésbe. Új gyermek-és venereás osztályokat létesített. Debreceni tanszékvezetői működése idején elsősorban a pszoriázissal (pikkelysömörrel) és a bőr reticuloendotheliális funkcióival foglalkozott. Szívügye volt a klinikai kutatómunka fejlesztése. Több mint 200 közleménye jelent meg, 1952-ben Rajka Ödönnel írt „A bőr- és nemigyógyászat” című tankönyve négy kiadást ért meg. Alkotó módon foglalkozott orvos történelemmel is. Tagja és társelnöke volt az MTA Orvostörténeti Bizottságának. Ez irányú tevékenységét Weszprémi-emlékéremmel ismerték el 1959-ben. 1952/53-ban a DOTE dékánja, 1954/55-ben tudományos dékánhelyettese volt. Kitűnő diagnosztikus szakember és kutató, valamint széles műveltségű, igen népszerű egyetemi oktató volt, aki a debreceni bőrgyógyásza-tot nemzetközi rangra emelte.