Életének 75. évében, 2025. február 10-én elhunyt Bodolay Edit egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Belgyógyászati Klinika „C” épület és a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Belgyógyászati Intézet Klinikai Immunológiai Tanszék professor emeritusa.
Halálával a magyar és a nemzetközi klinikai immunológiai közösség meghatározó alakja távozott, aki – egyetemi éveit is beleszámítva – 56 éven keresztül az alma materben, a Debreceni Egyetem munkatársaként látta el feladatait.
Bodolay Edit életútja 1950. február 19-én kezdődött Nyírbátorban. 1968-ban a tatai Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. Általános orvosi diplomáját 1974-ben szerezte meg a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Az egyetemi tanulmányok befejezése után, 1974 és 1976 között a Debreceni Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézetében gyakornoki feladatokat látott el. Ezt követően, 1976-tól kezdődően a III. sz. Belgyógyászati Klinika munkatársaként, annak alapító tagjaként végezte betegellátó tevékenységét. 1980-ban általános belgyógyászati, 1993-ban klinikai immunológiai és allergológiai, 2005-ben pedig reumatológiai szakvizsgát szerzett. 2010-ben egészségügyi szakmenedzser másoddiplomát szerzett.
1980-tól egyetemi tanársegédként, 1988-tól egyetemi adjunktusként, 1995-től pedig egyetemi docensként adta át tudását a jelen és a jövő nemzedékeinek. 1990-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1999-ben pedig sikeresen habilitált orvostudomány tudományágban, immunológiai tárgykörben. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet „A kevert kötőszöveti betegség (mixed connective tissue disease – MCTD) kórlefolyása, a kórfolyamatban szerepet játszó tényezők vizsgálata” című értekezésével nyerte el. 2007-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, majd 2020. februárjától professor emeritusként vett részt a gyógyító és oktató tevékenységben egyaránt.
Kimagasló, több évtizedes gyógyító tevékenysége mellett az oktató és kutató munkára is kiemelt hangsúlyt fektetett. Tudományos munkásságát Szegedi Gyula akadémikus irányításával kezdte meg. Érdeklődésének fókuszába a nem differenciált autoimmun betegség (NDC) és a kevert kötőszöveti betegség (MCTD) került; ezen betegek immunológiai jellemzőit, helyét vizsgálta az autoimmun betegségek között. Vizsgálataival megerősítette, hogy az MCTD-t külön autoimmun betegségnek tekinthetjük, melyet a hazai és nemzetközi szakmai élet is elfogadott, hivatkozott.
Az oktató munkát az Általános Orvostudományi Kar munkatársaként, 1974-ben kezdte meg, majd 2011-ben a fogorvostanhallgatók képzésébe is bekapcsolódott. A posztgraduális képzésben 1980 óta vett részt, számos szakorvos-jelölt képzését segítette. Rendkívül átfogó tájékozottsága mellett jellegzetes, mély orgánuma is hozzájárult kiváló előadásaihoz. A Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola törzstagja, témavezető oktatója volt. Támogatása és közreműködése mellett 3 hallgatója szerzett doktori (PhD) fokozatot, továbbá 28 tudományos diákköri pályamunka és 15 diplomamunka vezetője volt.
Számos hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja volt. Ezek közül – a teljesség igénye nélkül – kiemelendő a Magyar Immunológiai Társaság, a Magyar Belgyógyász Társaság, a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrosis Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesülete. A Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaságnak 16 éven keresztül volt vezetőségi tagja, tevékenyen részt vett a társaság kongresszusain és továbbképzésein.
Nemzetközi és hazai folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja volt, melyek közül kiemelendő a Magyar Immunológia, a Klinikai Immunológia és Allergológia, valamint az International Journal of Autoimmune Disorders & Therapy című folyóirat.
Betegellátó, kutató és oktató munkáját több szakmai elismerés és kitüntetés fémjelzi, úgymint a Széchenyi István Ösztöndíj és a Markusovszky díj. Munkásságát 2002-ben a Debreceni Egyetem Rektori Elismerő Oklevelével, 2022-ben Petrányi Gyula díjjal ismerték el.
Hivatása iránti elkötelezettségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a III. sz. Belgyógyászati Klinika utódjaként működő Belgyógyászati Klinika „C” épületben dolgozott egészen haláláig. Második otthonának tekintette a Klinikát: szinte az utolsó hónapokig aktívan részt vett mind a gyógyító, mind pedig az oktató tevékenységben. Munkáját maximalizmus és igényesség jellemezte valamennyi területen. Betegeivel végtelenül türelmes, empatikus volt. Klasszikus, széles spektrumú belgyógyászati tudással rendelkezett, kiemelkedően jó diagnosztaként tartották számon.
Kimagasló, lelkiismeretes és áldozatkész egyetemi szerepvállalásával jelentős mértékben hozzájárult az intézmény klinikai immunológiai szakterületének töretlen fejlődéséhez, példaként szolgálva mind a jelen, mind pedig a jövő generációi számára. Eredményekben gazdag munkássága, a magas szintű gyógyító, oktató és kutató tevékenység iránti elkötelezettsége és elhivatottsága méltán tette őt ismertté és elismertté.
Halálával pótolhatatlan űr keletkezett nem csak a családjában, hanem a szakmai és a tudományos életben egyaránt.
Emlékét, tanításait, szellemi örökségét az intézmény munkatársai tisztelettel és szeretettel őrzik meg, és adják tovább a jövő nemzedékeinek.
Bodolay Edit professzor asszonyt a Klinikai Központ és az Általános Orvostudományi Kar saját halottjának tekinti.