Életének 83. évében, 2025. március 30-án elhunyt Kiss Attila, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Belgyógyászati Klinika „B” épület és a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Belgyógyászati Intézet Hematológiai Tanszék professzora.
Halálával a magyar és a nemzetközi klinikai hematológiai és belgyógyászati közösség meghatározó alakja távozott, aki – egyetemi éveit is beleszámítva – közel hat és fél évtizeden keresztül az alma materben, a Debreceni Egyetem munkatársaként látta el feladatait.
Kiss Attila professzor életútja 1942. július 14-én kezdődött. Általános orvosi diplomáját –„summa cum laude” minősítéssel – 1967-ben szerezte meg a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Az egyetemi tanulmányok befejezése után az I. sz. Belgyógyászati Klinikán kezdte meg központi gyakornoki tevékenységét. 1968-ban került át a II. sz. Belgyógyászai Klinikára, immáron klinikai orvosként. 1972-ben belgyógyászatból, 1995-ből pedig hematológiából tett szakvizsgát. 1975-ben szervezte meg a II. sz. Belgyógyászati Klinika női hematológiai osztályát, melynek vezetői feladatait is ellátta.
A betegellátó tevékenység mellett a kutató munkára is kiemelt hangsúlyt fektetett. 1972-ben egyetemi tanársegéddé, 1978-ban pedig egyetemi adjunktussá nevezték ki. 1988-ban az orvostudomány kandidátusa fokozatot „Megakaryocyta progenitor sejtek kísérletes és humán pathológiás körülmények között” címmel védte meg. 1991-ben egyetemi docensi kinevezést kapott, habilitációjára pedig 1997-ben került sor. 2005-től kezdődően egyetemi tanárként folytatta gyógyítói, oktatói és kutatói tevékenységét.
A csontvelő-biopszia Debreceni Egyetemen történő bevezetése, valamint új biopsziás eszköz tervezése és gyártása is nagyban Kiss Attila professzor munkásságához köthető. 1992-től vezette a II. sz. Belgyógyászati Klinika és az Észak-kelet Magyarországi Régió Csontvelő Transzplantációs Szervezési Központját. Udvardy Miklós professzorral együttműködve szervezte meg a haemopoetikus őssejt-gyűjtés és az autolog haemopoetikus őssejt-átültetés debreceni munkacsoportját, mely 2003-tól autológ, 2016-tól pedig allogén csontvelő transzplantációs tevékenységet is végez.
Számos hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja volt. Ezek közül – a teljesség igénye nélkül – kiemelendő a Magyar Belgyógyász Társaság és annak Északkelet-magyarországi Szakcsoportja, a Magyar Hematológiai és Transzfúziológiai Társaság, a Magyar Radiológiai Társaság, a Magyar Kemoterápiai Társaság, a Nemzetközi Hematológiai Társaság, a Magyar Onkológusok Társasága, a Magyar Nemzeti Felnőtt Hemopoetikus Őssejt Transzplantációs Bizottság, valamint az Európai Csontvelő Transzplantációs Társaság.
Éveken keresztül a Magyar Hematológiai és Vértranszfúziós Társaság titkára volt, továbbá a Debreceni Akadémiai Bizottság Onkológiai Munkabizottságának elnöki feladatait is ellátta. A Magyar Rákellenes Liga Debreceni Szervezetének elnöke, majd társadalmi elnöke volt, valamint a Kutatásetikai Bizottság elnökhelyettesi pozícióját – mintegy 20 éven keresztül – töltötte be. 2017-ig intézményünk PET-Bizottságának tagjaként dolgozott.
Társalapítója volt az 1991-ben létrehozott Ecclesia Mater Alapítványnak, melyet a határon túli magyar lakosság egészségügyi ellátásának javítása, továbbá a vérképző őssejt-átültetés segítése érdekében hoztak létre.
Szakmai tudásának bővítése érdekében számos külföldi tanulmányúton vett részt: többek között Drezdában, Jénában, Berlinben, Rostockban, Ulmban, Hannoverben, illetve Heidelbergben, ahol szakmai és tudományos ismereteit a hematológia és a haemopoetikus őssejt átültetés területén gyarapította.
Gyógyítói, kutatói és oktatói munkáját több szakmai elismerés és kitüntetés fémjelzi, köztük a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett, a Magyar Hematológiai és Transzfúziológiai Társaság Kelemen Endre emlékplakett, valamint Debrecen Város Hatvani-díja.
Hivatása iránti elkötelezettségét bizonyítja, hogy 2012-es nyugdíjba vonulását követően is, egészen haláláig aktívan részt vett a II. sz. Belgyógyászati Klinika utódjaként működő Belgyógyászati Klinika „B” épület munkájában. A Klinikát második otthonának tekintette.
Úttörő munkáját és intézményünk csontvelő transzplantációs tevékenységének eredményeit mi sem példázza jobban, mint a 2015-ben kiérdemelt, legmagasabb szintű FACT-JACIE (Foundation for the Accreditation of Cellular Therapy-Joint Accreditation Committee ISCT-EBMT) akkreditáció.
Kiss Attila professzor több évtizedes kimagasló, áldozatkész és lelkiismeretes egyetemi és klinikai szerepvállalásával jelentős mértékben hozzájárult az intézmény klinikai hematológiai szakterületének töretlen fejlődéséhez, példaként szolgálva mind a jelen, mind pedig a jövő generációi számára.
Halálával pótolhatatlan űr keletkezett nemcsak a családjában, hanem a szakmai és a tudományos életben egyaránt.
Emlékét, tanításait, szellemi örökségét az intézmény munkatársai nagy tisztelettel és odaadással őrzik meg, és adják tovább a jövő nemzedékeinek.
Kiss Attila professzor Urat a Debreceni Egyetem Klinikai Központ és az Általános Orvostudományi Kar saját halottjának tekinti.