Dr. Fornet Béla (Párizs, 1890. márc. 31. – Debrecen, 1966. jún. 21.)
Orvos, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa
Orvosi tanulmányait a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán végezte, ahol 1913-ban avatták orvosdoktorrá. Pályája kezdetén a Budapesti I. Belklinikán dolgozott, majd 1930-ban nyert kinevezést a debreceni Belklinika élére, mint egyetemi tanár, és ebben a beosztásban közel 40 éven át szolgált. A klinikán – úttörő kezdeményezéssel – több diagnosztikai laboratóriumot hozott létre (radiológiai, kémiai, szerológiai egységeket). Fő kutatási területe fiatal korától kezdve az allergológia volt. Ebben a témakörben számos közleményt és több monográfiát publikált. Felejthetetlen oktató volt: tantermi előadásai során betegeket mutatott be: velük elbeszélgetett, majd megvizsgálta őket. Jelmondata egy hippokratészi aforizma volt: „Salus aegroti suprema lex esto” (A beteg üdve a legfőbb törvény legyen!) – ez jelenleg is olvasható a Belklinika tantermének falán. A háború során üldözötteket bújtatott a klinikán. Nagy műveltségű, humanista tudós orvos volt, a debreceni egyetemi belgyógyászat megteremtője.