Szövettan
A kórszövettan az orvostudomány fő diagnosztikus ága, amely a betegségek szöveti elváltozásaival és azok keletkezésének vizsgálatával foglalkozik. Orvosi beavatkozások során eltávolított szövetek vizsgálatával foglalkozik, hogy megállapítsa a betegség pontos természetét (tumor, nem tumor, jó- vagy rosszindulatú elváltozás, stb.), a sebészi kezelés hatásosságát (sebészi szélek vizsgálata), vagy az elvégzett kezelések hatékonyságát vizsgálja (mint a besugárzás utáni prosztata biopszia). Minden élő egyénből eltávolított szövetet kórszövettani vizsgálatnak kell alávetni, mely alkalmas arra, hogy biztosítsa a szövetekben kialakult elváltozások felismerését. Kivételt képeznek a kötelező vizsgálat alól a fogak, és élettani terhesség esetén a placenta.
Minden olyan szövetet, amit orvosi eljárás során távolítanak el, a patológus vizsgál meg. A napi rutintevékenység legnagyobb részét a szövettani diagnosztika, a manuális vagy endoszkópos szakmát művelő kollégák által küldött biopsziás vagy műtéti preparátumok leletezése alkotja. Ez, a mindennapos szövettani diagnosztika számos kiegészítő vizsgálómódszert is magában foglal, mint például a különleges festési eljárásokat és az immunhisztokémiai vizsgálatokat. Ezek ma nélkülözhetetlen kiegészítői a patológia eszköztárának, melyek többek között a differenciáldiagnosztikai kérdések eldöntését, kórokozók diagnosztizálását, daganatok tipizálását, tumorok prognosztizálását, a minél inkább testre szabható kezelések tervezését teszik lehetővé. A daganatos betegek kezelése szempontjából döntő szava van a patológusoknak, hiszen a szövettani mintákat nem csak önmagukban értékelik, hanem a korábbi vizsgálatokat, valamint a beteg egyéni kórtörténetét is figyelembe veszik, amelyek együttesen adják a célzott terápia alapját.
Intraoperatív fagyasztásos vizsgálat
Az intraoperatív fagyasztásos (a műtét ideje alatt elvégzett) szövettani vizsgálati módszer kiemelt jelentőségű a folyamat dignitásának eldöntésében, a resectios vonal tumormentességének meghatározásában, a nyirokcsomó metastasisok azonosításában, illetve a műtét kiterjesztésének szükségességét illetően.
A minták feldolgozása
A szövettani feldolgozás első lépése a minta indítása. Az indítás során az orvos leírja a beérkezett minta főbb jellemzőit, nagyságát, a benne felismerhető szöveteket, szerveket, szervrészleteket, elváltozásokat, megfigyeli azok felszínét, színét, szerkezetét, állományát, majd éles késsel, pengével kivágja a mikroszkópos vizsgálatra kerülő területeket. Az indító orvos rögzíti a feldolgozásra kivágott szövetblokkok és kazetták számát, a maradék szövetminta státuszát és az anyag fixált vagy fixálatlan jellegét is. Szükség esetén az orvos tusfestést alkalmazhat a kimetszési szélek megítélésére, és kérheti speciális eljárások, például zsírfestés vagy dekalcinálás alkalmazását.
Paraffinba ágyazás és kiöntés
Ahhoz, hogy a vizsgálatra kapott mintából szövettani diagnózis felállítására alkalmas metszet legyen, a fixálás és a makroszkópos vizsgálat során történő kimetszés után további, átlagosan 24 órás feldolgozási folyamatra van szükség.
Automata ágyazógép
A szövetbeágyazás során történik a szövetekből a víz elvonása, majd a minta kiöntése paraffinnal, mely a szövetet megkeményíti, és azt metszhetővé teszi.
Automata kiöntő gép (balra), illetve a folyamat további részei
Metszetkészítés
A formába öntött paraffin-blokk metszése mikrotom segítségével történik. A mikrotomokkal egyenletes, 2-5 um vastagságú metszetek készíthetők, melyeket ezután az tárgylemezre kell felvinni. Ez a készülék alkalmas igen vékony sorozatmetszetek készítésére is.
Mikrotom (fent, lent jobbra), illetve vízfürdő a metszetek gyűrődésmentes felviteléhez a tárgylemezekre (balra)
A metszetekben lévő szöveteket a mikroszkópos értékelhetőség érdekében különböző festékekkel, festékkombinációkkal kezelik. A patológiában rutinszerűen minden esetben először hematoxilin-eozin (HE) festés készül.
Jóindulatú elváltozás: hydradenoma vulvae (balra), rosszindulatú elváltozás: carcinoma planocellulare penis (jobbra)
Amennyiben az elváltozás diagnózisa nem lehetséges a szokványos haematoxilin és eozin festéssel, szükséges lehet további, speciális festések alkalmazása (PAS, alciánkék, van Gieson, Giemsa, Tsiebel, Grocott).
Hematoxylin-eozin festésre alkalmas automata berendezés (balra), illetve automata fedőgép (jobbra)
A helyes diagnózis felállításához illetve tumorok prognosztikai markereinek vizsgálatához szükséges lehet immunhisztokémiai vizsgálatok végzése. Bizonyos elváltozások esetében a diagnózis nem is állítható fel e vizsgálatok nélkül. A megfestett metszetek fedésére tizedmilliméter vastagságú fedőlemez használatos. A fedés biztosítja a metszetek állagának, színének hosszú távú megőrzését. Mindezen lépésekhez automatizált berendezések állnak rendelkezésre.
Mikroszkópos vizsgálat
A mikroszkópos vizsgálat során az orvos áttekinti a szövetből készített metszeteket és meghatározásra kerülnek a normális szövetek, illetve az elváltozás elhelyezkedése, struktúrája, és környezethez való viszonya, a sejtek jellege és tulajdonságai is.
A szövettani vizsgálatot végző orvos kijelölheti azon szövetblokkokat, melyekből speciális festést, immunhisztokémiai vizsgálatot indikál. Lehetőség van a vizsgálatkérő kezelőorvossal történő személyes megbeszélésre is, mely szintén fontos alkotóeleme lehet a pontos diagnózis kialakításának.
Az immunhisztokémiai (IHC) markervizsgálatok célja
Az immunhisztokémiai vizsgálat során meghatározott szöveti antigének kimutatása történik szövettani metszetben antigén- antitest specifikus kötődésének felhasználásával a histogenesis megállapítására, a primer tumor helyére való következtetésre, a metasztázisok kimutatására, a malignitás fokának meghatározása, prognosztikai faktorok meghatározására, illetve terápiás útmutatás céljából is.
Carcinoma metastasisok kimutatása immunhisztokémiai vizsgálattal
Kórszövettani lelet
A hisztopatológiai diagnosztikai munka összegzése a kórszövettani lelet, mely tartalmazza szövettani vizsgálat során megállapított diagnózist, véleményt, illetve terápiás javaslatot is.