Az „Ispotálytól” a modern kórházig
Debrecen hajdani jóléti intézménye, az Ispotály – amely egyben a világ egyik legrégebbi szegénygondozó háza volt –, a XVI. században már működött. A kor színvonalának megfelelő menhelyet Boncz László, a jeles debreceni polgár alapította 1529-ben. A Csapó utcán állott házban és a mellette lévő Szent Erzsébet-kápolnában az elszegényedett, elöregedett és munkaképtelenné vált debreceni embereket fogadták. A városi hatóság támogatásával 1552-ig működött itt az Ispotály. Mikor a reformáció általános befogadásával az ugyancsak a Csapó utcán található zárdát a franciskanus barátok elhagyták, ide költözött át és itt működött tovább, egészen 1704-ig, mint belső Ispotály. Ez azonban a későbbiekben már szűkösnek bizonyult: a református egyház, valamint a városi hatóságok támogatásával 1553-ban a város árkától délre létrehozták a külső Ispotályt.
A XVII. században nagy lépés volt a város egészségügyi fejlődésében az Arany Angyal néven alapított gyógyszertár. Fenntartásáról a város gondoskodott, sőt, 1717-ben egy tisztviselőt is kineveztek gyógyszertári felügyelőnek.
Debrecen város első tisztiorvosa 1715-ben Fáber Fülöp orvosdoktor lett. A korabeli adatok szerint a városban több olyan polgár is élt, akiknek voltak olyan képesítései, melyek alkalmassá tették őket az orvoslásra és a gyógyításra. Ezek a személyek többnyire a Debreceni Református Kollégium egykori diákjai voltak, akik a külhoni egyetemeken folytatott tanulmányaik során az orvostudományokkal is megismerkedtek, illetve elsajátították, majd hazatérvén gyakorolták is azokat. Ennek ellenére a város egészségügyi ellátásának nagy része a chirurgus-borbély céh tagjaira hárult. Közöttük az egyik leghíresebb mester Csokonai Vitéz Mihály édesapja volt.
Debrecen és annak polgárai három fő ellenséggel küzdöttek folyamatosan, vissza-visszatérően: az ellenséges támadásokkal, a tűzesetekkel és a járványokkal.
Az első pestises megbetegedés és az azt követő nagy járvány 1739-ben pusztított. Az 1831-es kolerajárvány pedig olyan méretű volt, hogy rövid egy hét alatt Debrecen 2152 polgára lelte halálát. A ragály elmúltával feloszlatták a sebtében kialakított szükségkórházakat, csupán egyet hagytak meg egy elavult, romos épületben, az egykori dohány abáldóban. Ez lett Debrecen első, 12 ágyas polgári kórháza.
A modern polgárosodás jegyében indult 1840-es évek elején a városi tanács foglalkozni kezdett azzal a tervvel, hogy a kórház számára a kor kívánalmainak megfelelő épületet emeljen, a városon kívül, egy levegős, tágas térségen. Az e célból alakított küldöttség a Péterfiai kapun túl, a Nagyerdei és a Hadházi utak elágazásánál fekvő tágas területet szemelte ki. Ugyanazt a helyet, ahol időközben felső gazdasági iskola épült ugyan, de 50 évvel később a közkórház mégis ott nyert elhelyezést.
A kor kívánalmainak mindenben megfelelő, pavilonrendszerű kórházban belgyógyászati, bujakóros, sebészeti, szülészeti, szemészeti, elme és ragályos osztályok voltak.
A fejlődés azonban, mint mindig, akkoriban sem állhatott meg.
A Debreceni Tudományegyetem elődjének a több mint 475 éves Református Kollégium tekinthető. A XIX. század végén főiskolai rangot kivívott Kollégium vezetősége folyamatosan azon fáradozott, hogy az intézményt egyetemi rangra emelje. Erre azonban majd csak 1911-ben csillant meg a remény. Ebben az időben a Kollégiumban a hittudomány, a jogtudomány és a bölcsészettan oktatása folyt. Ahhoz, hogy az egyetemi címet megszerezhessék, szükségessé vált az orvostudományok oktatása is, az pedig megfelelő kórház vagy klinika hiányában elképzelhetetlen volt. Ekkor a Bem téri közkórházon kívül a Szülésznőképző, vagyis a Bábaképezde, illetve az újonnan épült Auguszta Tüdőszanatórium működött. A három, különböző helyen épült intézmény azonban nem volt alkalmas a magas színvonalú egészségügyi oktatás céljaira, így az óhajtott tudományegyetem számára szükségessé vált egy korszerű klinika együttes megépítése is.
A város elöljárósága már 1906-ban megbízta Kenézy Gyulát, a kor egyik legkiválóbb orvosát, a Bábaképezde igazgatóját a tudományegyetem létrehozására tervezett előkészítő bizottság megalakítására.
Egy 1912. évi törvény intézkedett az egyetem felállításáról, a kormánybiztosi rangot kapott Kenézy pedig elérte, hogy a felépítendő egyetem épületegyüttesének tervezője, Korb Flóris először azt a részt készítse el, amelyik a klinikákat foglalja magában. Végül 1914. márciusában – jó két hónappal az I. világháború kitörése előtt – megindulhattak a munkálatok.
A tudományegyetem ugyan még korántsem készült el teljesen, mégis 1918. október 23-án IV. Károly király és Zita királyné jelenlétében felavatták az épületet. A klinikai telep összes épülete 1927-re lett kész, míg az egyetem központi épületét csak 1933-ban adták át a debreceni polgároknak. (Ezt azonban Kenézy Gyula már nem élhette meg: időközben egy súlyos betegséget, majd családi tragédiát követően meghalt.)
A közkórházban az 1921 nyarán átalakítások zajlottak az egyetemi osztályok elhelyezése érdekében, majd ezt követően megindult az egyes osztályokon a klinikai betegfelvétel. 1921. októberében Debrecen közkórháza, mint ilyen, megszűnt.
A teljes kórházi telepet, összes felszerelésével együtt az orvosegyetem céljaira engedte át a város vezetősége. Hét évvel később azonban az egyetemi tanács visszaadta és a város vezetőségének adta a Bem téri közkórház működtetési jogait.
1929-ben tárgyalások indultak meg a közkórház állami tulajdonba vételéről, mely 1930-ban meg is történt. A Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1932-ben a közkórházat – amely időközben a Horthy Miklós Közkórház nevet kapta –, ismételten a Tisza István Tudományegyetem fennhatósága alá rendelt. Ezzel a ténnyel úgy tűnt, hogy Debrecen város száz év óta fennálló közkórháza végleg megszűnik.
A kórház azonban nem szűnt meg, sőt, a II. világháború során a Magyarországra és Debrecenre rótt szenvedések közepette is tevékenyen részt vett a betegek és a sérültek gyógyításában. A hadi események elmúltával, mint hadigondozó intézet, 1946-ban a Diakonissza épületben kezdte meg működését átmeneti jelleggel addig az időpontig, amíg a szovjet katonai parancsnokság a Bem téri épületeket át nem adta. A szakmai felszerelések tekintetében a helyzet lesújtó volt: szinte minden gyógyító eszköz eltűnt a háború viharában.
A kórház 1947 januárjában már aktívan működött a Bem téren, az akkori idegosztály épületében egy 16-18 beteg ellátására alkalmas helyiségben. Az újjáépítést követően, 1950-ben már 295 ággyal állt a betegek szolgálatában az akkor állami tulajdonú, de már Debrecen Város Tanácsának a kezelésében lévő kórház. Az Egészségügyi Minisztérium 1951. január 1-jén az akkori DEMKE-ben (vagy DMKE-ben, azaz Délmagyarországi Közművelődési Egyesületben) működő szülészeti osztályt 50 ággyal a kórház kezelésébe adta. A kórház később kibővült a Honvédkórház épületével is, amely a Bartók Béla és a Pesti utcák sarkán állt.
Az 1970-es években indultak meg a nagyobb fejlesztések és beruházások a kórházban, így a Dorottya utcai részen a diagnosztikai-, a sebészeti blokkok, majd később, már a 90-es évek során a pszichiátriai és a felnőtt infektológiai osztályok létesítése.
De még ezeket megelőzően 1987. jelentős esemény volt a már Hajdú-Bihar Megyei Kórház-Rendelőintézet életében: ünnepélyes átadó-, és névadó rendezvényen megnyitották az új, Dorottya utcai diagnosztikai épületet, majd az intézmény felvette Kenézy Gyula nevét.
A Kenézy Gyula Campus az ország egyik legnagyobb és legmodernebb egészségügyi intézményeként működött ezt követően. 2006-ban az egészségügyi finanszírozás reformja, majd 2007-ben az ágyszám csökkentés, valamint a tény, hogy nem kapott súlyponti besorolást, alapvető és felelős döntések meghozására kényszeríttette a fenntartó-tulajdonos, Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzatot. A Közgyűlés ezért 2007. július 1. napjával az intézmény gazdasági társasággá történő átalakítása és az egészségügyi szakellátási kötelezettségek érdekében két, 100%-os önkormányzati tulajdonú kft-t alakított. A Kenézy Kórház Rendelőintézet Egészségügyi Szolgáltató Kft. (röviden Kenézy Kórház Kft.) és a Megyei Egészségügyi Vagyonkezelő és Ingatlanhasznosító Kft. (röviden Megyei Egészségügyi Kft.) működésének kezdeti időpontja, 2007. december 1. volt.
2010. január 1-től a Kenézy Kórház Rendelőintézet Egészségügyi Szolgáltató Kft. nonprofit gazdasági társasággá alakult át, így a kft. elnevezése megváltozott.
Új neve Kenézy Kórház Rendelőintézet Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság, röviden Kenézy Kórház Nonprofit Kft.
2013 áprilisában, nagyjából egy évvel a fekvőbeteg-szakellátó intézmények állami tulajdonba vételét követően, az egészségügyi ellátórendszer átalakítása a következő állomásához érkezett. A 2012. állami felügyelet alá került egészségügyi intézmények még különböző formákban – jellemzően költségvetési intézményként vagy gazdasági társaságként – működtek, hiszen az egészségügyi intézmények korábbi tulajdonosai, a megyei és települési önkormányzatok – választásuk szerint – eltérő működési keretek között szervezhették meg illetékességi területükön az egészségügyi feladatellátást.
2013 márciusában az Országgyűlés elfogadta, majd pedig kihirdették azt a törvény, amely működési formakényszert írt elő meghatározott egészségügyi szolgáltatók számára. A jogszabály rendelkezései szerint azok a 2012-ben állami irányítás alá került kórházak, egyes járóbeteg-szakellátó intézmények és az ezek működését, illetve infrastrukturális hátterét biztosító, egyéb szervezetek, melyek ez idáig gazdasági társaságokként működtek, az általuk ellátott feladatot eltérő szervezeti keretek között végzik tovább. Ennek megfelelően a szóban-forgó gazdasági társaságok megszűntek, feladataikat egy újonnan alapított központi költségvetési szerv vette át.
Debrecenben összesen hat gazdasági társaságot érintett az átalakítás, melyek közül három egészségügyi szolgáltató. Az Egészségügyi Háttérszolgáltató Zrt. cégcsoportjába tartozó Kenézy Kórház Nonprofit Kft., Egészségügyi Járóbeteg Központ Nonprofit Kft. és Nagyerdei Gyógyászati Kft. az anyavállalattal, valamint két további vagyonkezelő céggel egyetemben 2013. április 1. napján megszűnt. A társaságok által ellátott feladatokat egy költségvetési szerv, a Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet vette át.
Az új költségvetési intézmény – amellett, hogy ellátja a gazdasági társaságok korábbi feladatait – azok jogutódjává is vált. Ez a jogutódlás azonban nem volt általános érvényű, mivel a gazdasági társaságok vagyona és egyes jogügyletei a magyar államra szálltak át. A kórház feletti irányítási és fenntartói funkciók pedig az emberi erőforrások minisztere, valamint a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet között oszlanak meg.
A debreceni szolgáltatók esetében a helyzet sajátosságát az adta, hogy a befogadó költségvetési intézmény egyszerre több egészségügyi szolgáltató feladatait is átvette, melyek más-más ellátási területen, különböző feladatokat végeztek. Így egy olyan intézmény jött létre, mely rendkívül széles szakmai profillal rendelkezik, és amely szolgáltatásait városszerte számos telephelyen nyújtja. Az egykori cégcsoport-struktúrának köszönhetően ezek az egészségügyi intézmények már korábban is szorosan együttműködtek, így tevékenységük sem volt idegen egymás számára. Ennek köszönhetően a viszonylag rövid idő alatt lefolytatott átállás jelentősebb fennakadás nélkül végbemehetett, nem zavarva a betegellátás folyamatosságát és biztonságát.
Az átalakítás miatt szükségessé vált az intézmény három, korábban önálló egészségügyi szolgáltatót felölelő, összetett szerkezetének átvilágítása, és egy racionális, belső, intézményi ellátó hálózat kialakítása, mely – az eddigiekhez hasonlóan – továbbra is magas színvonalon, rugalmasan, hatékonyan és eredményesen képes a betegigények kiszolgálására.