A cöliákia egy krónikus, autoimmun eredetű betegség, melyben a fő allergén a gabonafélék glutén fehérje komponense. Ennek hatására a szervezetben gyulladásos folyamatok indulnak be, mely következtében a vékonybélbolyhok atrofizálnak, a felszívó felület csökken. Változatos tünetek kísérik a betegséget, mint például hasmenés, hasi fájdalom, esetleg alultápláltság, de az is előfordulhat, hogy az egyén teljesen panaszmentes. Laboreredmények közül többek közt a vashiányos anaemia, esetenként súlyos fehérjehiány, ritkán egyéb okkal nem magyarázható májenzim eltérések hívhatják fel a figyelmet. A tünetek és laboreltérések azonban nem betegségspecifikusak. A betegséghez egyéb autoimmun kórképek is társulhatnak, például pajzsmirigy betegségek, 1-es típusú cukorbetegség. Kezeletlen esetekben hosszútávon nem csak a malabsorptio következményeivel kell számolnunk, hanem a malignus elfajulás, limfóma kialakulásának kockázata is magasabb.
A fentiek miatt a betegség felismerését követően nem elég "csak" az élethosszig tartó gluténmentes diéta betartása (a beteg részéről), hanem legalább olyan fontos a felismeréskor elvégzett, strukturált állapotfelmérés, az igazolt hiányállapotok rendezése és természetesen a beteg folyamatos gondozása.
Gasztroenterológiai Tanszékünkön az elmúlt másfél évtizedben cöliákia témakörében is folytattunk kutatásokat. Ennek során különféle laboratóriumi módszerek segítségével vizsgáltuk egyrészt a sejtfelszíni mikrobiális alkotóelemek ellen képződő antitestek, másrészt a claudin fehérjék (CLDN) mucosalis expressziójának, valamint a különböző HLA- és haptoglobin-polimorfizmusoknak a cöliákia klinikai manifesztációjával és kórlefolyásával való lehetséges kapcsolatát.
Szignifikáns összefüggést találtunk a glikán ellenes antitestek és a szöveti transzglutamináz (tGA) IgA szintek között. A legmagasabb antitest prevalenciákat és titereket a malabszorpcióval járó betegség esetén észleltük, ahol a bél károsodása jelentős fokú. Szigorú, hosszas gluténmentes diéta mellett az antitest pozitivitás teljesen eltűnt. Cöliákiás betegek egészséges elsőfokú hozzátartozóit vizsgálva, az anti-mikróbiális antitestek jelenléte nem mutatott családi halmozódást, illetve nem volt gyakoribb az egészséges kontroll csoportban észleltnél. Az antitestek megjelenése a glutén által provokált gyulladás és következményes szövetkárosodás miatt kialakuló megnövekedett bélpermeabilitásnak tulajdonítható, míg a glutén étrendből történő eliminálása jelentősen csökkenti vagy normalizálja a fokozott bélpermeabilitást. Feltételezhetően ezek a gliadin által indukált folyamatok (bél barrier károsodás) az okai az anti-mikróbiális antitest képződésének a betegségben. (1)
A claudin (CLDN) fehérjék vékonybél biopsziás mintákon történő vizsgálata során megfigyeltük, hogy a cöliákia súlyos formájánál, a bulbusból és a disztális duodenumból vett szövetmintákban a CLDN 2 expressziója a kontroll esetekhez képest szignifikánsan magasabb volt. Ugyanezt észleltük a nem súlyos cöliákiás betegek esetén a disztális duodenumból vett mintákban, valamint hasonló összefüggést találtunk a CLDN 3 expressziója tekintetében is. A CLDN 2 és 3 fokozott expressziója a sejtkapcsoló strukturák (tight junction) szerkezeti változásaira utal, ami részben felelős lehet a cöliákiában megfigyelhető fokozott permeabilitásért és proliferációért. A fentiekből levonva a következtetést – az aktuális szakmai ajánlásokban is megfogalmazottakkal egyezően -, cöliákia gyanúja esetén a megfelelő helyről történő mintavétel (bulbusból és a disztalis duodenumból is) kiemelten fontos a diagnózis felállítása szempontjából. (2)
Kimutattuk, hogy a haptoglobin-polimorfizmus összefüggésbe hozható a cöliákiára való fogékonysággal és annak klinikai manifesztációjával. Továbbá, HP2-2 polimorfizmus esetén súlyosabb klinikai lefolyásra való hajlamot észleltünk. (3)
A HLA-státusz vizsgálata során ettől eltérő eredményre jutottunk. A HLA-DQB1*02 allél és a diagnóziskori tTGA szint között szignifikáns géndózis-hatást mutattunk ki, azonban nem volt szignifikáns kapcsolat az allél dózisa és a klinikai lefolyás között. A HLA meghatározás diagnosztikai hasznossága vitathatatlan, ugyanakkor további nagy esetszámú, prospektív tanulmány szükséges a HLA-rizikóstratifikáció klinikai gyakorlatban betöltött szerepének tisztázásához. (4)
Újonnan megalakult munkacsoportunk célkitűzése a Gasztroenterológiai Klinikánkon cöliákia miatt gondozott betegek klinikai adatainak részletes feldolgozása mellett az országos Cöliákia Regiszterbe történő adatszolgáltatás. A szakemberek együttműködése, a közös kutatómunka elősegítheti a betegség kialakulása és a kórlefolyás szempontjából lényeges folyamatok jobb megismerését, hosszútávon pedig a gondozás javulását.
Irodalomjegyzék: