A jelenlegi, több mint másfél éve fennálló járványhelyzetben számos nehézséggel kell megküzdenünk. Mindamellett, hogy számos korlátozás került bevezetésre a mindennapjainkba, megváltozott az egészséghez való hozzáállásunk, átalakultak társas kapcsolataink, új szemléletek alakultak ki az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatban és sajnos rengeteg embert ért veszteség.
Vannak, akik elveszítették munkájukat, olyanok is, akik tartósan elvesztették jó egészségügyi állapotukat és bizony számos embertársunk veszített el egy számára kedves családtagot, barátot, kollégát, szomszédot.
Ezekkel a veszteségekkel meg kell tudnunk birkózni és ehhez szeretnénk Önök számára segítséget nyújtani.
A veszteség megélése rengeteg fájdalmas érzést hozhat magával (pl. szomorúság, düh, üresség, a tehetetlenség érzése, félelem, stb.). Ezekhez az érzésekhez testi tünetek is társulhatnak, ez akár alvászavarban, akár különböző testi fájdalmakban is megjelenhet.
Hogyan is tudunk azzal megküzdeni, ha elveszítettük munkánkat/megélhetésünket a pandémia alatt?
Először is, zárjuk le, engedjük el azt a munkát, amit elvesztettünk. Ebben segítségünkre lehet, ha leírjuk az elvesztett munkával kapcsolatban azokat az élményeket, amiket semmiképpen nem szeretnénk továbbvinni az életünk következő szakaszába. Azon élményeket, tapasztalatokat is fontos összegezni, amiket azonban feltétlenül szeretnénk magunkkal vinni az előttünk álló jövőbe.
Amennyiben szeretnénk volt kollegáinknak, főnökünknek mondanivalónkat továbbítani, úgy azt is lejegyezhetjük, majd néhány nap (2-3 nap) „pihentetés” után eldönthetjük, hogy valóban el szeretnénk-e mondani vagy küldeni az üzenetet.
A megküzdés során fontos, hogy új, rendszeres napirendet alakítsunk ki. A napi rendszeresség lelkileg is segít egyensúlyban maradni, ezért fontos a mielőbbi napi rutin megalkotása. Mindig ugyanabban az időben keljünk fel, tartsuk be a napi 3x-i étkezést. Kiemelt fontosságú a rendszeres testmozgás a napirendben, illetve a minél több rendszeres program (pl. fix napokon találkozzunk barátainkkal).
Ezt követően tovább kell lépnünk és munka után kell néznünk. Ehhez szükségünk van arra, hogy ötleteljünk. Egy papírra írjuk fel, mi mindennel is szeretnénk foglalkozni, bármit vessünk papírra, ami ELVILEG számításba jöhet. Ne töprengjünk azon, hogy mennyire reális ez az elképzelés. Mindent írjunk le, ami csak eszünkbe jut! Az álommunkát se felejtsük le a listáról!
Ezt követően pirossal írjuk az adott munka mellé, ami ellene szól, zölddel pedig azt, ami mellette. Majd kékkel 0-10-ig terjedő skálán becsüljük meg, mennyi az esélye annak, hogy sikerül ilyen munkát kapnunk.
Ha ezekkel elkészültünk, állítsunk fel egy rangsort az összeírt munkák között. Érdemes azzal kezdeni, ahol több a zöld (tehát ami mellett több érv szól és legalább 5 felett van a realitás skálán).
Amint megszületett a rangsor, érdemes végiggondolni, hogy mire is van szükségünk a hatásos munkakereséshez. Ha már van egy konkrét álláspályázati lehetőség, akkor igyekezzünk minél többet megtudni arról a cégről, ahová pályázni szeretnénk. Legyen mindig olyan önéletrajzunk, ami a kiíró cégre és a feladatra szabott. Fontos az ajánlólevelek begyűjtése, hiszen manapság számos munkáltató kér referenciát a pályázóktól. A munkához szükséges papírokat scanneljük be, valamint több példányban fénymásoljuk le.
Ahogyan a bevezetőben utaltunk rá, számos negatív érzés jelentkezik egy-egy veszteség megélése kapcsán. Az elbizonytalanodás, a biztonság érzés elvesztése napjainkban napi szintű problémává nőtte ki magát.
Mit is tehetünk akkor, ha elvesztettük hitünket a világ kiszámíthatóságában és biztonságosságában?
Első körben fontos, hogy a koronavírussal kapcsolatos hírek böngészését a nap egy bizonyos, rövid szakaszára (de semmiképpen sem lefekvés előtt) korlátozzuk. Ne hagyjuk, hogy az egész napunkat ezen információkkal való foglalatoskodás töltse ki! Ha visszatérően aggódunk valamilyen testi vagy lelki panasz miatt, akkor igyekezzünk ezen gondolatokat a nap egy jól meghatározott fél órájára (de ne estére) korlátozni. Jelöljük ki ezt az időpontot és ez legyen az Aggódás Perceinek az időpontja. Bármiféle visszatérő aggodalom eszünkbe jut a nap során írjuk fel egy papírra és tegyük el akkorra, amikor az Aggódás Percei aktuálissá válnak. A kijelölt időpontban vegyük elő ezeket a papírokat és gondoljuk végig őket aszerint, hogy mit tehetünk a megoldás érdekében most, egy héten belül, egy hónapon belül, valamint azt is gondoljuk át, hogy ki tudna nekünk ennek megoldásában segíteni. Ha ezt minden nap megtesszük, nagy esélyünk van rá, hogy kb. 1 hónap múlva aggodalmaink csak az Aggódás Perceinek környékén jutnak majd eszünkbe, és a nap többi részében nem zavarnak majd minket.
Tudatosítsuk magunkban, hogy milyen biztos pontok vannak az életünkben. Ez könnyebben megy, ha leírjuk őket egy papírra vagy bediktáljuk a telefonunkba őket. Ezt vegyük elő akkor, mikor különösen elbizonytalanodva érezzük magunkat. Ezek a biztos pontok lehetnek személyek (pl. családtagok, barátok), helyek, ahol biztonságban érezzük magunkat és képességek, amikben jók vagyunk, amik az erősségeink. Mindhárom típusból próbáljunk minél többet összeszedni!
Mikor érdemes külső segítséget kérni?
A legfontosabb válasz az, hogy amikor szükségességét érezzük. Mindemellett: ha elveszítjük az örömre való képességünket és egyre rosszabb a kedvünk; ha egyre gyakrabban érezzük magunkat tehetetlennek és a helyzetünket reménytelennek; ha egyre sötétebben és negatívabban gondolunk a világra és saját magunkra; ha súlyos, vagy 1 hónapig nem szűnő alvászavarunk alakul ki; ha bármilyen betegség tünete jelentkezik rajtunk.
Amennyiben önsértéssel vagy öngyilkossággal kapcsolatos gondolataink alakulnak ki- ebben az esetben azonnal keressünk segítséget! Ebben az esetben fordulhatunk háziorvosunkhoz, a területileg illetékes pszichiátriai szolgálathoz vagy hívhatjuk a 116-123-as telefonszámot, 0-24 óráig ingyenesen, előtárcsázás nélkül (nem kell beírni, hogy 06 20, 06 30, 06 70, csak annyit, hogy 116-123).